A medvék is szeretik a szaloncukrot. Sõt még ki is bontják. Ennek az állításnak jártunk utána karácsony és szilveszter között félidõben. Délelõtt tíz órára beszéltük meg a találkozót a rákoscsabai piactérre. Elõször Miki, majd én, utánam Petya majd Kranczi érkezett, s még néhány percig gyûjtögettük az erõt a kellemes napsütésben. Útnak indulva Pécel majd Isaszeg érintésével jutottunk Gödöllõre, ahol a város elején néhány percre megpihentünk. A 3-as úton átkelve némi forgalmi dugó hátráltatta haladásunk, majd a Szadai emelkedõ vett vissza tempónkból, de ezt a túloldalon egy kellemes gurulással hálálta meg. Mikinek annyira bejött a gurulás, hogy a veresegyházi vasúti átjáró után egyenesen tovaszáguldott hangos figyelmeztetésünk ellenére is. Végül visszatért társaságunkba és a vasútállomásnál jobbra fordulva a tavak felé, majd azok mellet földúton folytatva jutottunk el a Medve parkhoz vezetõ mûútra.
A belépõjegy megváltása után megpillantottuk a napsütésben rendületlenül ásó, talán a négyes metró veresi szakaszát építõ macikat. Elõször kibontva dobáltuk a Miki által nem kis mennyiségben hozott kókuszos szaloncukrot a maciknak, melyre nem igazán figyeltek. Végül egy csomagos cukorkával is bepróbálkoztunk és láss csodát, tényleg kibontják. Kerülendõ a szemetelést az étteremben beszerzett macis méz és egy fakanál magamhoz vétele után a macikat rendesen bombáztuk kalóriával. Volt melyik nagy elõszeretettel ette a mézet, a cukrot majd a mézes szaloncukrot a fakanálról, de akadt olyan mackó is ki már rá se bírt nézni a csemegére. Eközben egy farkas szaladgál fel alá a zsákmányával, egy fehér nyuszival annak rejtekhelyet keresve. A szomszédos karámban a farkasok néztek farkasszemet a kerítésen keresztül a látogatókkal. Õk is szeretik a mézet és a szaloncukrot, csak harciasabbak a táplálék megszerzésében egymással.
Körsétánk vége felé közeledve egy, a Mikulás által itt hagyott rénszarvasra vetetünk néhány pillantást, majd a parkot elhagyva a tavaknál töltöttünk néhány percet fényképezéssel. Itt jöttek az ötletek is a hazaútra, melyek közül végül a kerékpárosok által már csak rövid ideig „használható” M 31-es bejárása mellett döntöttük.
A szadai emelkedõn vezetett utunk Gödöllõre, majd egy gyenge forgalmú utcán Erzsébetliget érintésével jutottunk el a 3-as útra. Innen Kerepes irányába indultunk és az új csomópontban gurultunk fel az új betoncsíkra. Enyhe emelkedõ és szinte végig kész betonúton vezetett utunk. Egy-egy felüljáró még nincs teljesen kész, de az ott dolgozó munkások útbaigazításával haladtunk Nagytarcsa irányába. Végül csak az M0-ás csomópontjában õrködõ bácsi tartóztatott fel néhány pillanatra kérdezvén mit keresünk ott, de õ is továbbengedett. Innen néhány 10 m-t a vízelvezetõben teljesítettünk, hogy a vadkerítés kapuján kijussunk, s földúton visszatérjünk Rákosligetre. Meglepetésünkre a vízelvezetõ egyik gyûjtõpontján találkoztunk egy bmx-es sráccal. Mit keresett ott a jégen azt a mai napig sem tudjuk. Sötétedésre értünk haza egy kellemes nap, és közel 70 km után.

Képek:
http://kep.tar.hu/hapi/50662210#2