2005. 05. 28

Ennyit még soha nem tekertem egyben. Gondoltam kipróbálom milyen. Próbáltam felkészülni, társakat találni a dologhoz. Végül a fiammal, Mátéval ketten érkeztünk a rajthoz. A siófoki víztoronynál már nagy volt a készülődés. Ez elsősorban országútiaknak való verseny, de voltak többen montival is.

A rajt előtt 10 perccel kiderült, hogy Máté racsnija elforog a tengelyen. Elméletileg pénteken lett kész a biciklije, de sz@rul csinálták meg. Elmentünk szervizt keresni, a Shell kút után találtunk egyet. Az idős bácsi szétszedte, és közölte, hogy ez fusin van összerakva. Irány a bolt, de nekik nem volt új racsni.

Nyilvánvaló lett, hogy Máté nem tud indulni. Maradtam egyedül. (Fiam vonattal haza...)
9.33 körül (kb. fél óra késéssel) indultam a mezőny után. Maradtam az országúton, mert gondoltam, a kerékpárúton nem érek utol senkit.
Számomra is meglepő módon simán tudtam egy jó 30-as átlagot tartani az első 2 és fél órában. (Országúti versenyzők ne röhögjetek! 43. évesen, montival, egyedül...)
Boglár környékén jutott először eszembe MIHI kolléga ajánlata, hogy ad kölcsön egy rugós nyeregcsövet... Az én fenekem nincs hozzászokva a kőkeményre fújt slick gumihoz. Fonyód után, mivel nem voltam biztos az útban, inkább lementem a bicikli útra.
Berény környékén értem utol az első csoportot. Épp a 4. defektjüket szerelték. Rájuk tukmáltam 4 ragasztó foltot, mert nálam volt bőven. Mentem tovább.
A következő csapatot a meglepetés itatóhelyen értem utol Keszthely előtt.
Amíg a fiuk feltöltötték a kulacsom, ettem egy banánt.
Egyedül indultam tovább, bár a csapat később valahol B.Györök körül utolért, amikor megálltam enni valamit. ( kb. fél zsömlét tudtam letuszkolni). Mentünk egy darabon együtt, de kicsit lassabbak voltak, ezért elhagytam őket. Megint egyedül... Ez ment kb. B.szepezdig, ahol már minden bajom volt. Arra tudtam csak gondolni, kellene egyet fürödni. 35 fok lett volna árnyékban, de az országúton nem sok árnyák van.
Ekkör jött a felmentő sereg, két hölgy képében 234-235 rajtszámmal. Mikor közölték "legalább húzom" őket, mondtam nekik, én nem egészen erre gondoltam...
Előre álltak, és vittek jó 28-30-as tempóban. Mikor kicsit magamhoz tértem, felváltva vezettünk. Füreden kicsit megálltunk. A kútból kitűnő, enyhén szénsavas hideg vizet vettünk, meg egy kis banánt ettünk a frissítő ponton.
Indulás után egyikük defektet kapott, viszonylag gyorsan cseréltünk belsőt, és érkezett épp valaki a szervezők közül akinek volt egy nagy pumpája is.
Utolért bennünket egy újabb segítség, aki jött velünk vagy 10-15 kilométert, és sokat ment elöl.
Az akarattyai emelkedő nem esett már jól. De Siófok már "húzott". Bár követtük a "Siófok" táblát, egyre jobban elhagytuk a tavat. Úgy éreztük, eltévedtünk és vissza is fordultunk, de mint kiderült mégis az volt a helyes út.
Hamarosan elértük a 70-es utat ami már a célegyenes.
Az időnk 9.30 körül lehetett, én 8.59.06-ot mentem.

Tapasztalatok:
- 200 km. montival sok. Még akkor is ha ez nem fárasztóbb mint egy 90-100 -as Duna maraton, de a hossza miatt (9-óra) sok.
- Az 1.3 as Conti slick gumi ilyen túrára nagyon jó gumi. (1800 Ft-ért!)
- A "Penco ED Long" sportital nagyon bejött.
- A nem tünt fel, hogy a meleg zavarna tekerés közben, de megálláskor a műszálas ruha szörnyű volt.
- Egyedül menni ilyen hosszú távon gyilkos dolog.


Hozé