... A hegy lábához érve ködbe burkolózott a monstrum - jól is tette, mert rutintalan kis csapatunk talán jobb is, ha késõbb szembesül vele. Így elkerülhetõ volt az, hogy "Oda föl?!" felkiáltásokkal fárasszuk magunkat.
600 méteren még "minek hoztuk ezt a szar hótalpat, csak felesleges súly" szöveg volt, 1000 méteren már persze - "hát, talán még használni is fogjuk". 1100-nál, két-három combig elmerülés után jött a mentõ ötlet - "nosza, csatoljuk fel õket".

1200-on egy kis hupli után páran felsóhajtottak "a nehezén túl vagyunk".
Pitével gúnyosan összenéztünk - ezek nem sejtik még, hogy mindjárt 60 fokos hegyoldal lesz 2 méter omlós hóval... A házikó 1580-on elérhetetlennek tûnt, de egy kis brutál mászás, s már ott is voltunk.

A hatodik vacsora, láncban a legtöbbünknek elég is volt, nem úgy a Pite párosnak, akik még elvonultak gázfõzõzni; valószínûleg úgy mûködnek, hogy amennyit gyalogolnak (idõben), ugyanannyit kell enniük utána. Na most kérem, ez 7 óra hegymenet után eléggé a "Nagy zabálás" c. filmre hajazott.

Reggel, korai serkenés után meg is indultunk a plató-túrára, ami ugye sík, szintút, így bemelegítésnek egy 200 méteres emelkedõvel indít... Késõbb egy magashegyi Gödöllõ dombságként tekereg - föl-le-föl-le... Kábé a tervezett túrácska felénél Pite vakmerõ kijelentést tett: Õ nekiveselkedik a Heukoppe-nak - egyedül (persze a vonatjegyét szépen különvettük, hogy csak õt rúgja ki a fõnöke ha nem ér haza).

A túra után a házban a 7 fõbõl csak hatunkat látva a montenegrói csóka megkérdezte: "Hát õ? Farkas? Netán medve? Vagy neadj� Isten motorosszán?" Mire mondtuk, hogy mi a helyzet, õ csak a fejét csóválta..."Heukoppe? Dat is not possziböl. Van déj fullpóver in sommer, 12 hour world record blah-blah...impossziböl in winter."
És igaza is lett. Persze, Pite szerint csak egy órán múlott a dolog, de hát mindegy, hagyjuk meg ebben a hiszemben.

Megindultunk lejtmenetben, Pite nélkül (õ már lent várt ránk, mert nyilván egy siklóernyõ várta a "falnál") - hát vicces dolog a 60 fokos porhóban lebukfencezni, fõleg, hogy Polarommal mértem a szintet - idõ alapon, nyilván máshogy nem tudtam- mókásnak tûnt, hogy 1 perc alatt hogyan kell 150 méter szintet fenéken lecsúszni.

A faluban a lite-os 5 km aszfalt elég durva volt a végére, a második nap megvolt a kilométer, az biztos. Elsõ nap mentünk egy 12 km-t, 1200 szinttel, naaagy hóban, a második nap meg egy 20-22 km-t 465 m szinttel, s sooook lejtõzéssel (azt nem méri, de megvolt 1700 méter, az ziher). (Átlagos pulzus 117 - csak a nyomulás alatt mérve - a max. meg 157 volt, téli felkészülésnek tényleg ideális.)
Jó kis túra volt.


Dante