Nem akármilyen versenybe vágta pedálját egyesületünk több tagja is. Nem a táv, hanem az idő volt meghatározva, mely nem kevesebb, mint 24 óra, azaz egy teljes nap. Drótcsacsinak és lovasának is komoly kihívást jelentett, hogy szeptember 16.-án déli 12:00 órától másnap déli 12:00 óráig rója a köröket a Csillebérci szabadidőközpontban kijelölt közel 4 km hosszú technikás pályán.

Az előzetes versenykiírást már kora tavasszal lehetett olvasni a világhálón. 2005-ös Sunsettel duóban történő debütálásom, és az azt követő élménybeszámolók után idén egyesületünk több tagját is sikerült rábeszélni, hogy az ide megmérettetésen növeljük a csöppet sem kevés indulói létszámot. Erre a szervezők is lehetőséget biztosítottak és az idén közel 70 négy-hat fős, 20-20 duó és szoló induló nevezését fogadták el. A verseny szállóigévé vált jelmondatát –"hosszabb lett a pálya, hogy jobban elférjetek”- idén be is tartotta a főrendező, mert az előző évi pályát közel egy kilométerrel megtoldotta.

Már kora tavasszal elkezdődött a szervezkedés a fórumon. Alakultak a csapatok, szaporodtak a technikai tanácsok, javaslatok és mindeközben minden egyes tekert kilométerrel közelebb kerültünk az idei év egyik legkeményebb versenyéhez. Az időjósok a verseny előtti napokban nem sok jóval kecsegtettek hisz a két napra jó adag égi áldást jósoltak, mely némi aggodalomra adott okot.

Végül felvirradt a nagy nap. Az előrejelzésekkel ellentétben napsütéses reggelre ébredtünk, s felcsillant a remény, hogy mégse kell sárgumit használnunk. Szokásunkhoz híven mire összeállt minden kicsit későre járt így pici késéssel vettük célba a helyszínt.

Megérkezésünkkor már javában ált a bál, és a csapatok lelkesen állítgatták sátraikat, szerelték bringáikat, s készültek a tűző napon a hosszú órák megpróbáltatásaira. Hozé idén is foglalt nekünk helyet így a H5N1 Durung Team duó, a Rákosmente KerekSE Lelkes Lajhárok és a Mázsikrem (Magiquecreme) 6-6 fős csapata egymás mellett állíthatta fel sátrait. A táborverés és a regisztráció elintézése után egy kör pályabejárásra maradt idő. A bejáráson szembesültünk vele, hogy a pálya egy-két technikás részt leszámítva elég lendületesre sikeredett és bőven nyújtott lehetőséget az anyaföld megízlelésére, hisz a csapadékhiány következtében a por elég hatalmas koncentrációban volt megtalálható. Visszatérve a sátorvároshoz gyors mérlegelés és már indulhattak is az első emberkék a rajtvonalhoz.

Pontban déli harangszóra megszólaló "Fire” kezdetű zenével és kerékpáros felvezetéssel kezdetét vette 24 óra kemény harc az idővel, a kilométerekkel és persze a sorstársakkal, hogy ki bírja tovább. A kezdeti tülekedés a percek múlásával a kacskaringós bringás-folyammá alakult át a pályán, s tíz perc elteltével az első emberek már le is tudták első körüket. Néhány kör alatt a sok bringás eloszlott a pályán, és az előzéseket leszámítva nyugodtan lehetet tekerni. Az első órákban sok lelkes versenyző életét megnehezítette a frissen épített pálya, hisz a sok defekt miatt a versenyzők sorra vitték bringájukat idő előtt a boxutcába.

Szerencsére duópartneremet Pitechust és engem elkerültek a technikai problémák, azonban két hatfős csapatunknak kijutott belőle. A verseny első negyed viszonylag simán, nagyobb problémák nélkül de annál gyorsabb köridőkkel telt csapataink számára. A duónk órás váltásokkal igyekezett minél több kört teljesíteni. A váltásokba is bele tanult mindenki és néhány óra elteltével már rutinosan cserélgettük a váltómellényt és a körszámláló chipet. Azonban közelgett az este és a lámpás körök ideje. Duóban ekkor még a 6-7. helyezés környékén jártunk de még sok volt hátra. 20h környékén az árnyékos erdei részeken már elkelt a lámpa fényereje, s hamarosan az éj ráborította leplét az erdőben tekergő bringásokra. Az addig színes bringás kígyó fokozatosan a sötét beálltával átalakult egy fényfolyammá mely helyenként – a házilag barkácsolt világítóeszközöknek hála- elég erős fénycsóva formájában vette igénybe a fotósok technikai tudását. Pitével éjfélig még az 5 körös váltásokat folytattuk majd áttértünk két háromórás periódusra, hogy megérdemelt pihenőnket nyugalomban és elegendő mennyiségben élvezhessük. Az idei évben kijutott az égi áldásból a versenyeken, s az itt se kímélt kerekest és gépet. Éjjel két óra környékén megérkezett az, ami felborította az egész taktikát és sok csapatot azonnali távozásra sarkalt. Kaptunk egy közel egyórás záport, ami sártengerré, és helyenként korcsolyapályává változtatat a pályát. Ennek hatására egy jó kétórás kényszerpihenőt iktattunk be, nem kockáztatandó egy esteleges sérülést. Szinte mindenki nyugalomra tért csak néhány fanatikus harcolt az elemekkel. Közöttük volt Hozé fia Máté is.

Hajnalodott, s az óra reggel öt körül járt, a lábaimnak már tekerhetnékjük volt. Némi pályatérképezés és Hozé jó tanács – miszerint a pályán kell eldönteni mi lesz, nem a sátorban - után készülődni kezdtünk. Máté jelezte csapatának, hogy váltást kér. Az ő beszámolója alapján döntöttünk úgy hogy kimerészkedünk és folytatjuk a versenyzést – merthát ezért jöttünk. A pálya egy szakaszt leszámítva jó állapotban volt s a por is eltűnt, így kicsit álmosan de a közelgő delet érezve egyre haladósabb köröket mentünk.

Hét óra felé járt mikor Pitével váltottunk s a sátorhoz visszatérve sokak szomorúságára ébresztőt fújtam. Utólag tudtam meg, hogy előttem Dante is próbálkozott ezzel egy rosszul beszerelt belső kidurrantás formájában, mely a tábor másik végén is tisztán hallható volt. Az eredményeket figyelve egyre világosabbá vált, hogy a dobogóról lecsúszunk, de a negyedik hely még meglehet.

Komolyra a verseny a 10 órás eredménylista tanulmányozása után vált, mikor is 6 másodperc előnnyel voltunk a 4. helyen. Részünkről a délig tartó száguldás az igazi verseny és a vele járó izgalmak ekkor vették kezdetüket. A gyors körök, a háromkörönkénti hibátlan váltások, a folyamatos boxutcában és pályán tartózkodás, az információcsere és az egyre fokozódó hangulat, nomeg a közelgő dél megtették hatásukat és a kevéske előnyből a végére több mint 7 perc kerekedett. Pontban vasárnap déli 12 órakor lezárták a pályát és véget ért 24 óra kemény küzdelem a technikával, a pályával és az emberi teljesítőképességgel. A folyamatosan beérkező versenyzők és a tomboló csapattagok, szurkolók fergeteges hangulatában boldog volt mindenki, hisz az eredményektől függetlenül versenyző és szurkoló, rendező és résztvevő teljesítette az idei év leghosszabb maratonját!


Gratulálunk mindenkinek, aki ott volt és végig tekerte, vagy szurkolta a versenyt! Gratula a három csapatunk lelkes tagjainak, segítőinknek kiemelve Hápi mamát és Hápi Hugit, akik a verseny teljes időtartama alatt igyekeztek segítségükkel megkönnyíteni versenyzőink küzdelmeit. És végére a kategória eredményeink és a csapatagok:

H5N1 Durung Team 4. helyezett;
Hápi, Pitechus

Rákosmente KerekSE Lelkes lajhárok 12. helyezett;
Nyurgusz, KisÖcsike, Sandiablo, Judit, Sunset, Tomi

Mázsikrem (Magiquecreme): 4. helyezett;
Hozé, Máté, Dante, McGywer, Peti és Laci


Hápi