PR

Az időjósok bizonygatásával ellentétben borús napra virradt 2007. április 1. Apró csaptunk (3 fő) összeverődött Pécel felé félúton. Elindultunk Gödöllőre, a nagytarcsai elágazástól viszont már 4-en tekertünk – ebből szállóige lesz – „30 alatti” tempóban, ami jelentett 27-29 km/h-t. Gödöllőre kiérve lassan, de biztosan növekedett a csapatlétszám. Megérkezett a kísérőautónk a frissítőkkel, a frissítőemberekkel, fotósunkkal, az edzőnkkel – mint a profiknál. Már a nevezésnél feltűnt a szervezőnknek kicsiny csapatunk nagy létszáma (11 fő + a kísérők).
9.40-kor elindultunk Szada felé. Kis zápor szegődött útitársul, majd Szadát elhagyva laza tempóban haladtunk Mogyoród felé, szerencsére az eső is elállt. Beszélgettünk, néha lehagytak minket, néha mi hagytunk le másokat. Az autósok is előzékenyek voltak, türelmesen s megfelelő oldaltávolságot tartva előztek. Fótra beérve a templomnál már várt minket a „kánaán”. Szendvicsek, pogi (kísérőinktől), nápolyi (szervezőktől) s az összeverődött csapatunk. Hápi pecsételtetett, kicsit pihentünk – a pihenő; alatt kisütött a nap is – aztán indultunk, hogy még szintidő alatt beérjünk.
Csomád felé vettük az irányt. Itt már nagyobb forgalom, s türelmetlenebb autósok fogadtak minket. Csomád előtt aztán elfordultunk Veresegyháza felé. Ezen az úton megint gyérebb forgalom, de egyre több emelkedő várt minket. Itt már meglátszott a fáradtság a csapaton. Lassabban haladtunk s nemcsak az emelkedők, de az egyre állandóbb ellenszél miatt is. Veresegyháza után az utolsó kihívás a szadai emelkedő volt. Itt már teljesen szétszakadt a csapat, mindenki saját tempóját tekerve ért föl. De a szenvedésnek mindig van jutalma, már csak be kellett gurulni Gödöllőre.
Még Mogyoródnál beszéltük Hápival, hogy beérkezésünk után megjátszunk egy bringaemelést. Ez annyira meglepte a szervezőket, hogy kértek egy ismétlést, csak hogy legyen kép is róla.
Majd átvettük okleveleinket, ettünk, ittunk, pihentünk, beszélgettünk, s lassan mindenki elindult hazafelé, egy forró fürdő reményében. Egy kicsit szeszélyes tavaszi napon sikerült egy kellemeset tekernünk.

Hápi

Kellemes kora tavaszias napnak ígérkezett az időjósok előrejelzései szerint, mely azonban április elsejéhez hűen picit megviccelte tucatnyi kerekesből álló csapatunkat a „Margita 344,2” TSE által rendezett szokásos szezonnyitó kerékpáros TT-n.
Gyönyörű napsütéses vasárnapra virradtunk. Némi szellő borzolta a leveleket, s kavarta a port az M0-ás építkezésén. Nem sokkal fél kilenc után egy négyfős RMKSE „vonat” robogott be Gödöll37; főterére, hogy a csapattársak, barátok megérkezése és a nevezés elintézése után megbirkózzon a közel három tucat kilométerrel.
Majdnem tízet ütött a harangtoronyban lakó óra mire útnak indultunk, hogy a várost északi irányba elhagyva, némi bemelegítő emelkedő után a szadai lejtőn élvezhessük a két kerék nyújtotta száguldás izgalmát. Azaz inkább élvezhettük volna, hisz egy éppen felettünk tartózkodó felhőcske igyekezett lehűteni a vidám hangulatot. De közel tucatnyi főből álló kis csapatunk nem ijedt meg, s gurult tovább egyenest. Azaz gurult volna, ha nem balra Mogyoród irányába mutat az aszfaltra a szervezők által felfestett nyilacska. A két település között a zápor nem hagyta magát lerázni, s kezdet egyre jobban áztatni. De végül a nem várt égi áldást leráztuk, s a Hungaroring hazájába már napsütésben érkeztünk. Itt nem sokat időztünk, egy jobbos kanyarral utunkat Fót felé vettük, hol az ellenőrző pont igazolását begyűjtve pózoltunk fotósunknak, ki autóval üldözte bolyunkat. Innen Csomád felé vettük az irányt. E szakasz is bringásoktól volt zajos, no meg az autósoktól kik nem bírták elviselni a megszaporodott kétkerekű sereget. A macik otthonába szintén egy élvezetes gurulás után értünk de már tudtuk, hogy Veresegyháza táblát elhagyva egy emelkedő nehezíti utunkat a cél felé haladva. A szadai emelkedőn volt, aki edzővel a nyomában, míg más az utánpótlás korosztályt bíztatva haladt, de akadt olyan is, aki kétkerekűjét a járdán tolva vágyott egy nyugtató pipára. A tetőn némi erőgyűjtés után nekiindultunk, hogy az utolsó néhány kilométert leküzdve, rövidke rendőri kíséret és egy alapos aszfaltminőség-ellenőrzés után a célba beérve, bringát a magasba emelve tegyünk a szervezők kedvére. A gratuláció és a megérdemelt jutalmak átvétele után élménybeszámolók közepette egy kis ideig gyűjtöttük magunkba a ragyogó napsütés minden egyes sugarát, hogy azokból erőt merítve ki-ki a maga módján folytassa tovább útját. Végül egyesületünk „vonata” is összeállt, s némi személycserét leszámítva Isaszegen keresztül robogott haza a Fővárosba.
A délután folyamán volt ki pihente a délelőtt fáradalmait, volt ki kertészkedett, míg én egy kellemes spinningórán növeltem állóképességemet. Végül kellemsen, tekerésben gazdagon telt el a nap s a szervezők ígéretét ellenőrizendő találkozunk május második vasárnapján, Gödöllőn, a Városházán, hogy a K100/K50 túra keretében ismét együtt tekerjünk a dombság aszfaltcsíkjain.