A 2007-es Tour de Pelso kerékpáros verseny és teljesítménytúra napján kipihenten érkeztem közeli szállásomról. Az idõ kellemes volt, az indulócsomagot- melyben a rajtszámon és a chipen kívül fõleg reklámtermékek és prospektusok voltak- már elõzõ nap sikerült felvennem, így kikerülhettem a versenyközpontnál a tolongást.
A verseny Siófok fõterérõl pár perccel kilenc óra után indult, több mint 400 kerékpáros feszült neki a majd 200 km-es távnak, köztük jómagam, Hápi, valamint Hozé akivel már csak a célban futottunk össze. Az elsõ pár kilométeren ahol a forgalom és az útbiztosítás megkívánta motoros felvezetés volt, majd szélnek eresztették a csapatot. Hamar találtunk a sebességünkhöz megfelelõ vonatot, akik mögé alkalmasint beállhattunk vagy éppen húzhattuk õket. Balatonföldvár környékén elaraszolt mellettünk a mentõautó, mely egyben jelzés is volt hogy most már bizony a versenybõl leszakadtunk, innentõl a teljesítménytúrázók szekcióját erõsítjük. Az elsõ frissítõpont Fonyódnál volt (40 km), itt még alig olvadt csokik, és alig langyos isoital várta a felüdülni vágyókat. A röpke megállás miatt szétszakadt az eddigi csapat, így új után kellett néznünk. Balatonfenyves térségében egy hosszú és unalmas kietlen részen kaptunk egy kis szembeszelet, mely az út többi részén azért megkímélt minket. Az átlagsebességünket így is visszavette 32-rõl 30-ra. A rövid balatonkeresztúri banán- és Gatorade tápolás után a keszthelyi ellenõrzõpont felé vettük az irányt, magunkra maradva. Innentõl már végig csak egy-két kerékpáros kollégát sikerült felszednünk, illetve magárahagynunk. Az északi partról egyrészt már megjelentek a dimbek-dombok, másrészt a tavat is csak elvétve lehetett látni ezáltal vizuálisan is lefárasztva az ember idegeit. Balatonrendes után a következõ frissítõpontnál megállva már éreztem hogy ez így nem valami frankó dolog, ráadásul a 30°C feletti hõmérséklet is egyre inkább éreztette a hatását. Balatonfürednél az emelkedõ (ahol épp párhuzamban folyt egy triatlon verseny kerékpáros szakasza) aztán végképp betette a kiskaput, menthetetlenül lelassultam, Hápi aki eddig derekasan velem tartott elhúzott, már csak a balatonalmádi benzinkútnál találkoztam vele és a célban. Balatonfûzfõnél még egy jólesõ nyári zápor is elkapott, de az utána következõ botrányosan zötykölõdõs útszakasz volt csak a hab a tortán. Egyébként végig közúton mentünk, ami nem mindig találkozott az autósok feltétlen egyetértésével. Már csak egy kellemesnek nem mondható emelkedõ és némi bóklászás után feltûnt a Víztorony távoli sziluettje. Szinte méterenként, tekerésenként fogyott a távolság, már nem érdekelt semmi, csak hogy beérjek. Ami nem sokkal késõbb meg is történt 7 óra 15 perces bruttó idõvel és 198 km-rel. Hú de rövidnek tûnt így leírva!

Összegzésül elmondhatom, hogy egy nagyon jól megszervezett és lebonyolított versenyen vehettem részt, melyben példaértékû volt a frissítõállomások elhelyezése és kínálata, illetve megfelelõ az útvonal-megjelölés.