Pétfürdõ
2007. VIII. 5.

Ez a Bakony Bike Kerékpáros Egyesület által rendezett, és kissé alulreklámozott teljesítménytúra kiváló alkalomnak tûnt számomra, hogy a Gázló TT után végre aszfalton is megmászhassam a Bakony egynémely magaslatát. Reggel hát felkerekedtem kis családommal, és a mûtrágyagyárról elhíresült Pétfürdõ felé vettük az irányt (utam során se mû- se igazi trágyával nem akadt dolgom). Kissé korán érkeztünk, s mikor már a szokásos ilyenkor kötelezõ kérdéseken átrágtuk magunkat (jó helyre jöttünk?, tényleg ma lesz?, stb.) megjelent a fõszervezõ, s így alakult hogy ki korán kel egyes sorszámot kap. Míg sorra érkeztek a túrázni vágyó kollégák, kissé aggódva figyeltem a montisok alulreprezentált mivoltát (hárman voltunk a harmincötbõl). Bónuszként még otthon felejtettem a teával betárazott két kulacsomat, így induláskor csak egy flakonos Ice Tea éktelenkedett ki a kulacstartómból, de a hûvös idõ miatt ez éppen megtette.
Indulás után pár száz méterre már fel is tartotta a bolyt egy vasúti sorompó, így még egy kilométer után is együtt tudtam tartani velük. Persze hamar leszakadtam, s ebben segített már az elején támadó a szembeszél is, mely kemény kilencven kilométert ígért. Várpalotán a nyolcas úton való átkelést a rendõrök és a szervezõk közös munkájukkal segítették, ami nem volt egy fölös elõvigyázatosság, úgy mennek ott városon belül az autósok, mint akinek már várják a veséjét. Még egy kis városban kóricálás után kezdõdött a java, egy hosszú és néhol igen durva emelkedõkkel tarkított szakasz, szembeszéllel és el-eleredõ esõvel. Az elkopott középtányéromon már elõtte is megugrott a lánc, hogy majd leharaptam a kormányt, itt viszont már egyértelmûen a tudtomra adta, hogy nem fog velem együttmûködni, ne is próbáljam. Jó, van két másik. A kerékpárosokat a húzós mászás erõsen széttagolta, én is magamra maradtam, így bizonyosság híján gyakrabban elõvettem a térképet hogy meggyõzzem magam: jó irányba haladok (egyetlen egyszer sem volt jelzés az utakon, fákon, ahogy általában teljesítménytúráknál szokás). A Jásd-Szápár elágazásánál így is majdnem túlhaladtam rossz irányba, de még épp jókor bizonytalanodtam el. No ez után jött egy erdõn keresztül vezetõ kímélõ lejtõs szakasz, igazán lehetett haladni (61 km/h).
A Szápár-Csetény-Dudar viszonylatot végig jellemzõ hullámvasutazásnál már be-beértem két kollégát, csak miután én észak felé kanyarodtam Bakonyoszlop irányába, akkor eszméltem, hogy ezek nem tt-sek, õk haladtak tovább egyenesen. Bakonyszentkirálynál dobtam egy balost, fel a cseszneki vár irányába, ahova egy igen húzós 12-15%-os emelkedõ vezetett. Ide felérve megálltam az ellenõrzõ-frissítõ pontnál. Készséges szervezõ hölgy, pecsételés, szörp, mûzliszelet, röpke pihenés.
Továbbindulván az elõzõ emelkedõ édestestvére fogta vissza a tempómat, majd a 82-es útra kiérve már tekerhetõbb útviszonyok akadtak. Zirc után viszont jött a hajrá, nagyon hosszú lejtõs szakasz ahol lehetett neki taposni, ritkán ment harmincöt alá a sebességmérõ. Ekkor beért egy négy fõbõl álló országútis csapat, akikkel innen együtt folytattuk utunkat. Még valami koccanás is történt mellettünk egy nem túl sikeres elõzésbõl kifolyólag, de csak annyit fogtam föl belõle, hogy repkedtek a karosszéria-darabok. Gyulafirátótnál lefordultunk egy alsóbbrendû útra és folytattuk Hajmáskér felé az egymáshoz igazított tempóval. Itt megint a halálos nyolcas fõúthoz volt szerencsénk, na és a második ellenõrzõ ponthoz.
Itt már az utolsó szakaszon hangulatos kis településeken áthaladva Berhida felõl, délrõl támadtuk a pétfürdõi célt, ahol ismét csak szembekerültem az azóta sem csillapodó szembeszéllel, nyílt terepen. Ez már így a végére igazán nem kellett volna. Így is bruttó 3 óra 45 perc alatt tettem meg ezt a 90 kilométert, amiben több mint 1000 méter szint volt. A célban a szokásos emléklap és kitûzõ mellé még az esemény emlékpólóját is kézhez vehettük. Aztán a röpke zsírosdeszkázás közben az országútisok méltatták a teljesítményem, hát nem esett rosszul se ez, se az.


Emlékezetes kis túra volt

Eredmények: http://bakonybike.uw.hu/eredmenyek/b932007r.htm