Fertõ-tó kör

Ismét összeállta az RMKSE trió, s a szokásjogon picit változtatva, Fertõdre a kastélyhoz elõbb érkeztünk meg, mint Cseya. 9 órakor ünnepélyes startpisztoly dörrenése után a kastélyparkból indultunk, hogy a májusi Balaton-kör után a július második hétvégéjén Fertõ tavat az óra járásával megegyezõen körbetekerjük.
A magyar szakaszon, a hazai viszonyoknak megfelelõen a bringaút helyett inkább a fõúton tekert a több tucat kerekes a határ felé. Fertõrákosig apró emelkedõkkel tarkított csendes forgalmú utakon haladtunk. A Mörbisch-i határátkelõ elõtt egy sport szelet okozott némi zavart az addig egyenletes tempóban, majd a határõrök parancsoltak megálljt! Személyi okmányokat felmutatva átléptünk a sógorokhoz. Az otthoni viszonyokhoz szokott kerékpáros itt picit tündérországban érezheti magát. Szõlõföldek között a domboldalban, a tóra nézõ panorámával, jó minõségû aszfaltúton, néhány kilométerenként modern, kultúrált kerékpáros pihenõkkel tarkított úton haladtunk, ahol még a határõrök is kétkeréken közlekednek, és a hébe-hóba arra járó autósok tényleg figyelnek a kerékpárosokra. Olyannyira belefeledkeztünk a jóba, hogy az egyetlen ellenõrzõpont mellett lazán eltekertünk, jelentõsen növelve ezzel a kb. 130 km-es távot. Végül az ellenõrzõpontot megtaláltuk, ottlétünket igazolták s a frissítés után tekertünk tovább a tó menti kerékpárúton, hol kisvárosokban kanyarogva, hol fõút mellett haladva, s egy szakaszon a kerekeseknek kijelölt gödörmentes dózerúton, melyen még az országútisok is bátran közlekedhettek. A határon ismét átkelve a magyar valóság fogadott, és a bringautat sárga felfestés helyett zöldellõ fû osztotta két pályarészre. Néhány km volt már csak hátra s lábainkban már éreztük a szembeszél hatását. A Fertõdi kastély szomszédságában lévõ sportcsarnokban volt a cél, emléklapunkat és az ajándék pólót átvéve megpihentünk, hogy némi erõt gyûjtve hazatérjünk.